A verseny előtt kb egy héttel úgy döntöttem, hogy az év utolsó versenyére kitolom a bringát és megpróbálok helyt állni a szinte ismeretlen technikával. Gyakorlásra még nem volt idő egy privát edzéstől eltekintve, ahol még technikai gondokkal is meg kellett küzdeni.
 
Szóval, szombaton nem kapkodtunk, összepakoltunk és 11 felé meg is érkeztünk a pályára, ahol már nagyban ment az edzés. Lepakolás, startba állás. Már az első felfutásnál éreztem, hogy az autóval valami nem stimmel. Alapjárat nem tiszta, a kipufogó bedurrog, és a kanyarokban a terhelésváltás előtt elgyengül. Lejöttem majd nekiláttunk a probléma megkeresésének. Nem megyek bele a részletekbe, a lényeg: már mindenki megpróbált hozzátenni valamit a depóban a javításhoz (ezúton is köszönöm mindenkinek, főleg Börninek a segítséget), amikoris a lambdaszonda lehúzása után kisimult a technika... Mivel ekkor már nem ment az edzés, így a próba másnapra, azaz a versenynapra maradt és csak remélni tudtuk, hogy ezzel megtaláltuk és kihúztuk a probléma méregfogát.

Vasárnap. Reggel korán, már hajnali fél 8-ra megérkeztünk a pályára, és azonnal nekiláttunk átnézni a kocsit. Friss kerék fel, folyadékok ellenőrzése, kis autópucolás és már álltam is a sorba. Az alapjárat mér jó volt, de a fenn a aszfalton a terhelésváltásoknál még mindig elgyengült. Kiderült, hogy a benzin löttyen el, pedig a tartály több mint félig volt. Teletöltöttük és még egyszer feljutottam egy tesztkörre. Jó lett. Alapvetően ez az egy menet volt csak a gyakorlás számomra, úgyhogy tudtam, hogy a versenyen kell majd a pályát igazából megtanulnom, próbálgatnom.
 
A kvalifikáció első körében mentem egy átlagosnak mondható biztonságit, hogy aztán a másik kettőben elengedjem a gyeplőt. Így is tettem. A második körben már nagyobb szögek és gyorsabb terhelésváltások követték egymást és ráhúztam a negyediket is. A harmadikban még jobb volt minden, de az utolsó terhelésváltást túl agresszívra vettem és megforogtam. Pedig ez lett volna az igazi kör. De hát itt jött ki, hogy még az autót sem ismerem igazán és még a pályán sem voltam túl sokat.
Sikerült megszereznem a első helyet a kvalifikáción. Ennek nagyon örültem és egy kis magabisztosságot adott a folytatáshoz.
 
Délután a pro mezőny után mi következtünk. Elsőként Sós Zolit kaptam, akiről tudtam, hogy krónikus erőhiánnyal küzd a majdnem széria Nissan-nal, így magabiztosan próbáltam menni egy pontos kört. Nyertem.
 
A következő menetben Szili Krisztián volt az ellenfelem az m5 motoros e30-cal. Nem igazán ismertem a stílusát, így mentem két jó kört, az első kicsit biztonsági a második pontos volt. A menet után nekem mutatta a pályabíró a hüvelykujját, nyeretem.
 
Ezek után, már az elődöntőben Almási Zoli lett az ellenfelem, akiről tudtam, hogy szépen és magabiztosan terelgeti a kis Escort-ot. Megpróbáltam két szép kört menni, a másodikban igyekeztem minőségit mutatni. Úgylátszik sikerült, hiszen visszahívás nélkül legyűrtem.
 
A döntőben Zentai Sanyival találkoztam, mondhatni álomdöntőt mentünk. Ezt a boxban hallottam, nem én találtam ki. Sanyiról minden jó elmondható, nem is részletezem, nagy tehetség és jó autó. Az első menet után, ahol nagyon pontos voltam, visszahívtam minket. Arra gondoltam, hogyfelteszek mindent egy lapra és megyek egy beszarás kört. Minden bólyához annyira közel mentem, hogy kettőnél nem tudtam, hogy eldőlt-e vagy sem. Sajna az első eldőlt, így ezzel a döntő is, pedig mentem volna még, mert ekkor már kezdtem érezni az autót is és a pályát is, tudtam, hol vannak a határok. Gratula Sanyinak és a többieknek is.
 
Megérte a hétvégi sok macera, szerelés, idegeskedés, fárdtság. Nagyon szépen mutatkoztunk be az autóval, és megkeztük egymás megismerését, hogy jövőre már nagyágyúk skalpját is begyűjthessük...:)